2030 Érd,

Diósdi út 95-99.

2030 Érd,

Túr utca 5-7.

+36 23 375-592

ligeti.erd@gmail.com

+36 23 375-230

ligetitur.erd@gmail.com

123 456 789

info@example.com

Goldsmith Hall

New York, NY 90210

07:30 - 19:00

Monday to Friday

The child has one intuitive aim: self development

Határtalanul  beszámoló diákoknak 2016

 Értékelés szakasza

Egyszer volt, hol nem volt egy ország, amely hatalmas, gazdag és erős volt. Sok szorgalmas, okos, lelkes ember lakta. Ahogy telt az idő, sötét fellegek gyülekeztek az ország egén………….

Folytathatnánk a mesét, elmesélve Magyarország történelmét a kezdetektől, az ország darabokra szakításáig vagy még tovább. Ezt történelem órán tanuljátok vagy tanulni fogjátok.

Az anyaországból kiszakított részeken nagyon nehéz volt az élet, nehéz volt magyarnak maradni. A mindenkori  politikai hatalmak erőszakos beavatkozása, a magyarok jogainak csorbítása egyre keményebbé, erősebbé és összetartóbbá tette a határon túli magyarokat.

Nektek, akik határon belül éltek, tudnotok, ismernetek kell a határon túli magyarok életét, történelmét, kultúráját, azt, hogy hogyan tudtak fennmaradni a legsötétebb időkben is, hogyan tudták megtartani magyarságukat, magyarság tudatukat.

Ahogyan Wass Albert írta a Kard és kasza című könyvében: magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni… egy kicsit többnek lenni minden tekintetben… többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni… okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni… meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell… de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra… Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.

A tanulmányi utunk ezt próbálta érzékeltetni. Az utat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, 1 millió 400 ezer forinttal.  A pályázati összeg 43 hetedik osztályos tanuló és 4 tanár (Lilla néni, Tünde néni, Attila bácsi és jómagam), valamint a sofőrök és idegenvezető szállását és utazását fedezte.

Utunk a Bolyai család történetére épült. Mint gondolom hallottatok róla, Bolyai Farkas és Bolyai János a mindenkori matematikai tudományok jeles képviselői voltak, János valóságos zseninek számított a korához képest. Híres elméleteit ma is alkalmazzák, a matematika mellett a csillagászatban, az űrkutatásban. A Bolyai tanulmányi versenyek is az ők emlékét idézik.

1600 km utat tettünk meg 4 nap alatt, miközben 11 helységben, több mint 30 helyen tettünk látogatást. 4 helyen koszorúztunk, négyen pedig nemzeti színű szalagot helyeztünk el. Megismerhettük az erdélyi táncház hangulatát, túráztunk, vízminőséget vizsgáltunk.

Rengeteg programunk volt, annyi, hogy valójában ez a négy nap története, eseményei csak most ülepednek bennünk.

Szeretnénk nektek is átadni ezekből az élményekből egy keveset.

Nos tehát kezdjük az első nappal:

Október 18.-án nagyon korán indultunk, 4 óra 40 perckor. A határig mindenki még aludt, vagy éppen már ébredezett, ott mindenkit ellenőriztek, hiszen a schengeni határt léptük át. A határhoz nagyon közel (8km) megérkeztünk Nagyváradra. Nagyvárad közel 900 éves történetében fontos közigazgatási, kulturális, egyházi központnak számított. Megtekintettük a Püspöki Székesegyházat, amely emeletén kiállítást rendeztek be Szent László emlékére. Láthattuk Szent László csatabárdját és hermáját (a herma díszes egyházi ereklyetartó, ebben őrzik Szent László királyunk koponyájának egy darabját).

Megnéztük a Püspöki Palotát, végigsétáltunk a Kanonok soron, megszámoltuk a boltíveket tartó oszlopok számát:

Sétáltunk a városban, – Ady Endre kedvenc városa volt -, átkeltünk a Sebes Kőrös feletti hídon. Meglátogattuk az Egyetemet, megkoszorúztuk az emléktáblát, amely annak állít emléket, hogy Bolyai János Nagyváradon hadmérnökként a vár korszerűsítési munkálatait irányította.

A kávéházi negyedben megtekintettük Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamást ábrázoló szoborcsoportot. Ők alapították a Holnaposok Irodalmi társaságot 1908-ban.

Nagyvárad után folytattuk utunkat a Királyhágó felé. Királyhágót a trianoni szerződésig a Magyarország és Erdély kapujaként emlegették. Megálltunk a tetőn, gyönyörű tájkép fogadott. Az út során ez volt az első alkalom, hogy körbetekintve, mindenhol hegyeket, völgyeket, gyönyörű tájakat láthattunk.

Délután volt már, mire Kolozsvárra értünk. Siettünk a Házsongárdi temetőbe, hogy még a sötét beállta előtt láthassuk a híres temetőt. Híres tudósok, írók, költők, az erdélyi élet meghatározó személyiségeinek sírhelyeit találhatjuk itt. A temető irodájában lehet térképet vásárolni, így könnyebb eligazodni a hatalmas területű temetőben a sírok között.

Meglátogattuk Apáczai Csere János sírját: ő a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, az első magyar enciklopédista. Gondolatai ma is érvényesek:

„ Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek.

De azon kétségbe kell-e esnünk?

El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt?

Nem!

Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.”

Apáczai nagyságának tisztelegve meghallgattuk Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben című versét.

Meglátogattuk Dsida Jenő és Koós Károly sírhelyét is. Dsida híres erdélyi költő, Benedek Elek fedezte fel és munkásságát támogatta. Hitvallása: “Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban” A trianoni diktátum után írja meg híres versét: Magyar Zsoltár (Psalmus Hungaricus), olvassátok el. Sokáig betiltott vers volt, csak gépírásban terjeszthették.

Koós Károly  magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja volt, majd ennek megszűnte után Helikon szerkesztését vállalta.

 

A temetői látogatás után a belvárosban sétálva meglátogattuk a Babes _ Bolyai tudományegyetem matematika – fizika tanszékét, megkerestük azt a házat, amelyben Bolyai János született 1802. december 15.-én. Emléktábla őrzi az eseményt, nehezen megtalálható helyen (a ház oldalán, nagyon magasan, ha nem tudtuk volna, hogy ott van, észre sem vettük volna).

Megnéztük Mátyás király szülőházát és lovas szobrát a főtéren. A szobor mögötti Szent Mihály templomot csak kívülről tekinthettük meg, mert éppen istentisztelet volt bent.

Késő este értünk szálláshelyünkre, a Bethlen Kata Diakóniai Központba. A vacsora elfogyasztása után mindenki lepihent. Ezen a napon, 3 helyen időztünk és 12 emlékhelyet látogattunk meg.

 

Második nap:

Hideg, de esőmentes, kissé ködös reggelre ébredtünk. Reggeli után indultunk tovább, Erdély belsejébe. Délelőtti utunk célpontja a tordai hasadék volt. Ez a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke, ahol a hegylánc kettérepedt, a meredek sziklafal sziklái és mélyedései több helyen szinte összeilleszthetők, alján pedig a Hesdát patak folyik. Mintát vettünk a patakból, amelyet este, a szálláshelyünkön megvizsgáltunk. Ez volt az egyik leginkább kedvelt program a beszámolók alapján. Ragyogó napsütés koronázta utunkat.

Túránk után Torda városában időztünk, megtekintettük az óváros épületeit és a Római Katolikus Templomot. 1568-ban tartott Országgyűlés keretében, ebben a templomban nyilvánították ki először a világon a vallások egyenlőségét.

Ezután tovább indultunk Marosvásárhelyre, ahol a városnézés mellett megtekintettük a Kultúrpalotát, és a Pszeudoszférát, valamint meglátogattuk a Teleki Tékát (Teleki – Bolyai könyvtárat).

A könyvtárat Teleki Sámuel alapította, ő készítette a katalógust is könyvtárához. Az alapítónak a kontinens huszonöt városából vásárolt, mintegy hat évtizedes rendszeres gyűjtőmunkája során sikerült megszereznie az alapvető tudományos műveket, nemcsak kortárs kiadványokat, hanem a nyomtatás kezdeteitől megjelent könyveket is. A Teleki Téka magyar nyelvterületen az egyik első nyilvános könyvtárként nyílt meg 1802-ben, azóta is megszakítás nélkül működik. Jelenleg több mint 200 ezer könyvet, könyvritkaságot, kéziratot tartalmaz, sok kutató-olvasó dolgozik itt nap mint nap. Sok ritkaságot meg is nézhettünk, magyar nyelvemlékeket (Marosvásárhelyi Glosszák), Balassi Bálint Istenes Énekeinek a 17. században megjelent egyetlen példányát, Newton Principiájának első kiadását, Apáczai Csere János első logikai tankönyvét magyar nyelven, a Vizsolyi Biblia eredeti példányát (ez az első magyar nyelvű nyomtatott biblia), Kőrösi Csoma Sándor eredeti tibeti-angol szótárát.

Végül meglátogattuk a könyvtár egy külön részében a Bolyai múzeumot, ahol a Bolyai család néhány fennmaradt tárgyi emlékei, kéziratok mellett megismerkedhettünk a Bolyai matematikával, láthattuk a két Bolyai koponyáját is.

A könyvtár mellett megkoszorúztuk a két Bolyai szobrát.

Utunkat a késő délutáni órákban szálláshelyünk felé vettük. Balavásárhelyen szálltunk meg, ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk, kiváló feltételek voltak a pihenésre.

DE

Vacsora után nem pihentünk, hanem két fiatal marosvásárhelyi táncos segítségével megismerhettük a Maros-menti táncház hangulatát.

A nap végén senkit nem kellett álomba ringatni!

 

Harmadik nap

A harmadik nap reggelén Parajdra utaztunk. Igazi kalandban volt részünk, mikor a sóbányát meglátogattuk. Autóbusz vitt be a hegy gyomrába, majd onnan lépcsőkön lementünk abba a tárnába, ahol régen sót bányásztak. Ma már látogatókat fogadnak itt, ezért átalakították úgy, hogy minden korosztály megtalálja a számára érdekes elfoglaltságot. Volt játszótér, kalandpark, kis üzletek, egy múzeum, ahol a só szerepéről és bányászati eszközökről tanulhattunk. Mozi és pihenőhelyek is voltak, illetve óriási tér sétálni, labdázni. Egy kis kápolna is rendelkezésre állt a pihenni vágyóknak. Mindezt só tömbök, só szobrok vettek körül, a talaj is sóból volt. A só rendkívül hatékony gyógyító anyag a légúti betegségekre, asztmára, ezért sok gyermeket láttunk, akik itt játékkal töltve néhány órát, gyógyultak betegségükből. Kifele érezhettük bőrünkön a sót, szinte észrevétlenül belélegeztük a finom só kristályokat.

A sóbánya után Korondra utaztunk, az erdélyi fazekasság egyik központjába. Több helységben is vannak fazekasok, minden helységnek jellegzetesek a vázái, a festései és az elkészítési módjai. A sok üzlet mellett ahol vásárolhattunk ajándékokat, meglátogattunk egy fazekas műhelyt, ahol a mester megmutatta, hogyan kel életre az agyag a kezében. Láthattunk égető kemencét is, ahol az agyagot égeti, majd megnézhettük azt is, hogy hogyan készül a minta, a festés. Néhányunk ki is próbálhatta az agyagozást.

Korond után Szovátára látogattunk. Szováta a kősó hegyeiről híres fürdőváros, több nagyobb kisebb tóval rendelkezik. A legnagyobb tava a medve tó, mely sótartalma a tengervíz sótartalmának a tízszerese. Vízmintát vettünk és körbesétáltuk a tavat, megtudva, hogy ez a tó az egyetlen európai heliotermikus tó, amelyet a nap melege melegít fel. A tóba jutó patakok vize kevesebb sót tartalmaz, ezért vékony rétegben fent marad a tó felületén, ezt a nap felmelegíti, és ez tovább melegíti a tó vizét. Vize 33 Celsius fokos.

A délután folyamán Domáldra is elmentünk, ahol Bolyai János édesanyjának, Benkő Zsuzsannának kopjafáját kellett megtalálnunk. Két kihívás is várt ránk a nap végén: egyrészt meg kellett keresnünk, hogy melyik dombtetőn van a kopjafa, majd fel is kellett másznunk a tetőre. Távolról egyszerűnek tűnt a feladat, de korántsem volt egyszerű, főleg azért mert toronyiránt indultunk a kopjafához. Megtalálva, megkoszorúztuk az emléket.  Itt volt a család egyik birtoka, de ezt már lebontották.

Este a vacsora után folytattuk a programunkat, habár a nap már régen lement. Az út során begyűjtött vizeket elemeztük a kémiai kofferben lévő reagensek segítségével. Nagy mennyiségű nitrát, karbonát és foszfát ionokat mértünk.

Negyedik nap:

Csomagolás és reggeli után búcsút intettünk szálláshelyünknek és indultunk hazafele. Hosszú út várt ránk. Utunkat megszakítottuk Bolyán, ahol a Bolyai család vára és birtoka volt. A vár mára elhanyagolt állapotba került, a templom mellett emlékszoba őrzi a Bolyaiak emlékét. Koszorúztunk és nemzeti szalagot helyeztünk a szobor illetve az emlékszoba falán.

Ebédre kürtőskalácsot ettünk majd elindultunk felfedezni Gyulafehérvárt.

Gyulafehérvár Erdély ősi történelmi fővárosa, az erdélyi érsekség székhelye, később a román ortodox egyház székvárosa. A történelmi belvárosban sétáltunk, ami 1991-től a világörökség része. A római erődítésen belül található műemlékek, különböző korszakokat képviselnek. Nagyon szépen helyreállított, impozáns épületeket láthattunk.  A vár már 997.-ben létezett: I István a vár egyik kapujára szegeztette ki Koppány testének egy darabját. Az Érseki Székesegyházban a Hunyadiak síremlékét néztük meg többek között. A Püspöki Palotában volt egy ideig Márton Áron püspök kényszerlakhelye, itt van sírhelye is.

Az utolsó helyszínünk, ahol megálltunk és megemlékeztünk az aradi vértanúkról, Arad volt, az emlékhely.

A határon 2 órát várakoztunk majd éjjel 11 órakor értünk haza.

 

Összességében nagyon tartalmas négy napot tölthettünk együtt, ahol ismereteink bővítése mellett jutott idő a játékra, az egymás megismerésére. Rengeteg programunk volt, annyi, hogy valójában ez a négy nap története, eseményei csak most ülepednek bennünk.

Legfissebb hírek